Részletes történet

A kollégium megalakulása, működés 1946-ig

A szegedi Báró Eötvös Loránd Kollégiumot 1931-ben Bay Zoltán és Náray-Szabó István alapította a francia Ecole Normale Superieur és a budapesti Eötvös József Collegium mintájára. Az első felvételi-felhívásra 16 beadvány érkezett, a Kollégium 8 bentlakó és egy bejáró taggal (Szőkefalvi-Nagy Béla) kezdte meg működését, családias légkörben. A tagok mind a Természettudományi Kar fiú hallgatói voltak. A Kollégium ekkor még kizárólag a tanárképzés szolgálatában állt, közvetlenül az oktatási miniszter alá tartozott. Kezdetben a Boldogasszony sugárút 6. szám alatt, a Pedagógusképző épületének udvari szárnyában, annak második emeletén kapott helyet. A 12 kétágyas lakószoba mellett saját könyvtár, társalgó, mosdók, rádió-laboratórium állt a hallgatók rendelkezésére. A Kollégiumban külön tanórák (matematika – Kalmár László; fizika – Náray-Szabó István, Sasvári Kálmán, Budó Ágoston; kémia – Szabó Zoltán, Greguss Pál) és nyelvórák (angol, német, francia) folytak, neves külföldi tudományos szakfolyóiratok jártak. A hallgatók képviseletét hosszú ideig Sasvári Kálmán látta el. A kollégiumi teljes ellátás 58 pengőbe került, amelyből 30-at ösztöndíj formájában a minisztertől kaptak a tagok.

1944-ben bombatámadás érte a Kollégiumot. A háború után Kesselyák Adorján vezetésével 7 taggal elindult a Kollégium. Továbbra is a Boldogasszony sugárút 6. szám alatt, az Apponyi és Horthy Kollégium részeként, attól anyagilag függve, szellemileg függetlenül működött. Egyre inkább a tehetséges munkás-paraszt fiatalok felkarolása került előtérbe. A Kollégium továbbra sem kapta meg az 1944 óta elmaradt ellátmányát, így a tanárokat nem volt miből fizetni. Az anyagi nehézségek, az egyre gyakoribb támadások miatt a Kollégium helyzete kilátástalanná vált, mind gyakrabban emlegették megszüntetését. 1946. október 31-i előterjesztésében maga a miniszter kérte a Kollégium megszüntetését anyagi okok miatt, így 1946-tól kezdődően 10 évre megszűnt. Igen értékes könyvtárát sikerült Szegeden tartani.

Újjászervezés, működése 1970-ig

1956-ban Grassely Gyula vezetésével 17 tag – köztük immáron lányok – alapította újjá a Kollégiumot. Egyfajta nyitásként értékelhető az is, hogy mindhárom karról (ÁJTK, BTK, TTK) voltak hallgatók. A választott szaktárgyból mindenki kötelezően járt heti két kollégiumi órára. Az újjászervezett egyetemen lehetővé vált a pluszórák felvétele, a Kollégiumban az első év után elsősorban nyelvet kellett tanulni, a második évtől minden kollégista kötelezően két idegen nyelvet tanult. A szakmai képzés helyét átvette a nevelő értékű ösztönző szerep.

Az első próbatétel az 1956-os forradalom volt. A tüntetések és csillagverések időszakában Grasselly igazgató úr 1 hétre beköltözött a Kollégiumba. Becsukott ajtók, lehúzott redőnyök mögött, egymás közti beszélgetéssel, várakozással vészelték át a bizonytalan időszakot, aktív részvétel nélkül. Aki be akart menni a Kollégiumba, azt beengedték, de a kollégistáknak tilos volt kimenniük a városba.

Megalakult a diákbizottság, amelynek – a kis létszámra való tekintettel – három tagja volt. A diákönkormányzat vezetője a titkár lett. Az év elején a diákönkormányzattal és az igazgatóval közösen elkészített munkaterv foglalta keretbe a működést. 1960-ban kezdte meg a Kollégium az Egyetem Ifjúsági Actájának megindítását, amely az egyetemi hallgatóság publikációinak összegyűjtésére volt hivatott.

Ebben az időszakban sokat költözött a Kollégium. Az Irinyi épületből a Ságvári Gimnázium B épületébe, majd egy – a Batthyány utcában található – magánházba, végül vissza az Irinyi épület Tisza Lajos körútra néző szárnyának első emeletére. Utóbbi helyen három 8 fős lakószoba, 1 társalgó, 2 tanuló (egyben könyvtár illetve írógépszoba is), 1 konyha, mellékhelyiségek álltak rendelkezésre.

1963-ban Grassely igazgató úr javaslatára a Kollégium irányításába kuratóriumi tagként kapcsolódott be a BTK-ról dr. Wittman Tibor egyetemi tanár, a TTK-ról pedig dr. Tandori Károly egyetemi tanár. A különálló épületben való elhelyezés miatt szükségessé vált egy nem főhivatású kollégiumi tanár beköltöztetése (Seress László).

1966 után a Kollégium működésében sajnálatos hanyatlás következett be. A hallgatók nem mutattak különösebb érdeklődést a tudományos munka iránt, a kollégisták közül mindössze egy-két hallgató volt tagja tudományos diákkörnek. A Kollégium elvesztette vonzóerejét, a bölcsészek szívesebben laktak az új és modernebb Móra Kollégiumban.

Az átmeneti hanyatlást újabb felfelé ívelés követte a 70-es években. 1972 és 75 között Országos Diákköri Konferenciára 8 hallgató nyújtott be pályázatot, melyek közül 1 akadémiai különdíjat nyert. A kollégiumi nyelvórákon (angol kezdő és haladó) a nyelvszakos hallgatók kivételével minden kollégista részt vett. Meglehetősen sok igényes előadást szerveztek, amelyek nemcsak látogatottak voltak, de élénk vitát váltottak ki, ezzel nevelő hatást és közösségformáló erőt képviselve.

A kollégiumi munka fejlesztése érdekében hozták létre az igazgató mellett a 70-es évek első felében az Igazgató Tanácsot, hogy a karokon képviseljék a Kollégium érdekeit.

A Kollégium életét, élén a titkárral, az immáron 5 tagú diákbizottság irányította. A demokrácia elve tökéletesen érvényesült, hiszen minden lényeges kérdésben a Kollégiumi Közgyűlés döntött szavazással. A közösségi élet magját a szobaközösségek alkották. Ettől az időszaktól vált megszokottá, hogy különböző karok hallgatói laktak egy szobában, ami az ott lakók látókörének szélesedését, érdeklődésének többirányúvá válását eredményezte.

1972-ben a Kollégium épületen belül költözött és terjeszkedett; megkapta az Irinyi épület Tisza Lajos körútra néző szárnyának I. és II. emeletét. A létszám így 36 főre emelkedett. A hirtelen megnövekedett létszám problémákat is okozott: nőtt azok létszáma, akiknek valamilyen okból (gyenge tanulmányi eredmény, nem megfelelő közösségi magatartás) el kellett hagyniuk a Kollégiumot. Így kialakult az a vélemény, hogy igényesebben kell megszervezni a felvételit, csak az arra valóban érdemes hallgatók kerüljenek be. Inkább legyen üres férőhely, minthogy felhíguljon a közösség.

1976-ban szabályozták a felvételi rendszert. A pályázatot minden félévben az igazgató írta ki, a jelentkezőknek felvételi kérelmükhöz csatolniuk kellett egy tanszéki oktató javaslatát. A pályázókkal felvételi bizottság beszélgetett el, amely az igazgatóból, az Igazgató Tanács tagjaiól, a kollégiumi tanárokból és a diákbizottságból állt. A felvételről a Kollégiumi Közgyűlés javaslata és az igazgató előterjesztése alapján a rektor döntött. Elsősorban II. és III. éves, a 4,5 tanulmányi átlagot elérő, legalább egyik szaktárgyból kiemelkedő teljesítményt nyújtó hallgatók számíthattak a Kollégiumba való bekerülésre.

1975-80 között a Diákköri Konferenciákon a tagság 70%-a vett részt. Egyre nagyobb létszámban szerepeltek hazai és külföldi tanulmányi versenyeken, konferenciákon. A Kollégiumban tanulható angol és német nyelv mellé bevezették a francia és a latin tanítását is. Az irodalom szakosok számára az indexbe felvehető speciálkollégiumokat szerveztek.

Eredményeik ellenére a többi Kollégium nehezen törődött bele az Eötvös létébe, megkérdőjelezve annak létjogosultságát. Egyes elképzelések szerint valamelyik nagy Kollégiumba részkollégiumként kívánták beolvasztani. Ezekben az években a megszüntetés veszélye fenyegette az intézményt. Meg kellett küzdenie létéért és autonómiájáért. Fennmaradásában nagy szerepe volt akkori diákjai hagyománytiszteletének, hitének és a Szegeden dolgozó volt Eötvös-kollégisták (Grasselly Gyula, Huhn Péter, Leindler László, Szőkefalvy-Nagy Béla stb.) támogatásának.

Erősödő önállóság (’80-as évek)

1981-ben a Kollégium – fennállásának 50. évfordulójára – találkozóra hívta volt tagjait, akik szép számmal jelentek meg a rendezvényen, Az ünnepi beszédek a Kollégium meghatározó szerepéről szóltak.

1983-ban, arra való tekintettel, hogy az Eötvös a többi Kollégiumhoz képest egyre rosszabb feltételeket tudott biztosítani, a zsúfoltságot létszámcsökkentéssel próbálták enyhíteni. Így 28 fő kaphatott elhelyezést a szokásos felvételi után, négyágyas szobákban. Az épület állaga az évek során annyira megrongálódott, hogy életveszélyessé vált, alá kellett dúcolni. Nem volt pénz a helyiségek kifestésére sem. Megkezdődtek a tárgyalások, hogy a felújítás után melyik intézmény kapja meg az épület épen maradt, felújításra nem szoruló részét. Hosszas vita eredményeként született meg a döntés az Eötvös Kollégium javára. Az eredmény elsősorban dr. Hatvani László igazgató ügyszeretetének, kiváló diplomáciai érzékének és természetesen dr. Csákány Béla rektor segítőkészségének, és nem utolsó sorban annak volt köszönhető, hogy ekkorra az egyetem tanszékei már tele voltak a Kollégium volt tagjaival.

Sorsdöntő fordulatot jelentett az Eötvös életében 1987 szeptembere, amikor az Irinyi épület Tisza fele néző szárnyának földszintjét, I. és II. emeletét felújítva megkapta. Több elképzelés is megvalósult ezzel: a Kollégium önálló gazdasági egységgé vált, bár rendkívül alacsony, de önálló költségvetéssel rendelkezett, külön épülete volt. A létszám 44 főre emelkedett, majd 1988-ban a III. emelet átadásával 54 fős lett. A hallgatók innen kezdve kétágyas szobákban laktak, emelkedett a közösségi helyiségek száma: könyvtár, társalgó, nagyterem, 4 tanuló, fotólabor, számítógépszoba, írógépszoba, zeneszoba, kondiszoba állt a hallgatók rendelkezésére.

A legnagyobb gondot ekkor is az értékes könyvtár fejlesztésére fordították, ugyanis ez jelentette a legnagyobb vonzerőt. Évente 10.000 forintot költöttek könyvvásárlásra (a BTK, a TTK és az ÁJTK adományozta az összeget a Kollégiumnak). Ennek eredményeként 3.000 kötetesre növekedett a könyvtár. A természettudományi, irodalomtudományi és szépirodalmi művek mellett egyre több jogi szakkönyvet is vásároltak.

A Kollégium adminisztrációs ügyeit egy főhivatású kollégiumi tanár intézte 1987 augusztusától kezdődően. A gondnoki teendőket a Gazdasági Hivatal központi gondnoka látta el. A diákönkormányzat tovább erősödött, a költségvetés, a karoktól a könyvtárfejlesztésre kapott és a nyári hasznosításból származó összeg elköltésére a közgyűlés tett javaslatot.

A tartalmi munkában jelentős változást hozott a szigorú Követelményrendszer kidolgozása és betartatása. Nagy jelentőségű volt a kollégisták által, dr. Hatvani László igazgató irányításával szerkesztett Acta Iuvenum 1987-ben történt kiadása. Célja a régi hagyomány felelevenítése volt, amely szerint lehetőséget kívántak biztosítani a legkiválóbb TTK-s dolgozatok közzétételére.

A nyelvtanulás segítésére írott sikeres pályázatok eredményeként angol, német, olasz, spanyol nyelvtanfolyamok indultak a Kollégiumban. Évente legalább egy speciálkollégiumot látogathattak a hallgatók.

A közösség összekovácsolását szolgálták az egymás előtt tartott, nagy felkészültséget igénylő szakmai előadások, és az azt követő viták, a teaházi diavetítéssel egybekötött úti élménybeszámolók, és évente két alkalommal megrendezett kollégiumi kirándulások.

A Kollégium hallgatóinak kétharmada dolgozott az egyes tanszékeken demonstrátorként, a felsőbb évesek mindannyian komoly tudományos munkát végeztek. Az 1988/89-es tanévben az Országos Tudományos Diákköri Konferencián 8 kollégista ért el helyezést dolgozatával, egy kollégista az MM tudományos műhelyeket támogató 1 éves ösztöndíját nyerte el. Nemzetközi versenyen hárman vettek részt.

A felvételi immáron a tehetséges I. évesek bekerülését is támogatta a Kollégiumba. A bentlakóknak évente új kérelmet kell benyújtaniuk, amin szerepelnie kellett az átlagnak, és a témavezető tudományos munkát elemző bírálatát is csatolni kellett hozzá.

A tárgyi feltételek lehetővé tették az elmélyült tudományos munka végzését. A ROBOTRON írógép, az IBM számítógép és a fénymásoló jelentősen megkönnyítették a hallgatók munkáját.

Rendszerváltástól az ezredfordulóig (1990-2000)

A Kollégium 1992-ben csatlakozott a Szakkollégiumi Charta-hoz, amely a szakkollégiumiság mibenlétét fogalmazta meg. Ezzel – ha hagyományőrzés céljából eredeti neve megtartásával nem is, de az alapítástól folyó tevékenységével mindenképpen – a Kollégium csatlakozott a szakkollégiumi mozgalomhoz.

1994-ben a volt Eötvös-kollégisták Baráti Kört alakítottak azzal a céllal, hogy ez a társadalmi szervezet elősegítse az Eötvös Loránd Kollégium fejlődését, és ápolja a Kollégium hagyományait. A Baráti Kör egyik legfőbb tevékenysége, hogy aktív szerepet vállal a kollégiumi találkozók szervezésében, azok anyagi hátterét tagdíjak formájában teremti meg.

1994-től a Kollégiumban doktoranduszokat is elhelyeztek, akik a negyedik emelet 7 szobájában kaptak elszállásolást, jogokkal és kötelezettségekkel nem bírtak. Minden szobához gyors, egyetemi internetkapcsolat került bevezetésre.

1995-től a szakmai élet felügyeletére, segítésére Védnöki Kör alakult. A Védnöki Kör tagjai az egyetem tanszékeinek oktatóiból, kutatóiból állt, nagyobbrészt volt Eötvös-kollégistákból.
1999-ben alakult meg a „Namiújság Gondnokúr”, a Kollégium focicsapata, amely mind a JATE Bajnokságon, mind más focikupákon sikerrel szerepel azóta is.

Folytatódtak a hagyományos Eötvös-esték, egy évben egyszer megrendezésre került a város más kollégiumainak versenyét hozó kollégiumi nap. Kialakításra került egy informatikai terem.

Az új évezredben (2000-)

A Universitas megalakulásával a Kollégium nyitottá vált az egyetem összes karának hallgatói előtt, fenntartva az eredeti kiválasztási elvet, a minőség elvét. 2004-ben a diákvezetőség a minőségbiztosítás érdekében pontrendszert dolgozott ki, amely alapján sokkal árnyaltabban lehet ellenőrizni a követelményrendszer teljesítését (tanulmányi átlag, tudományos/művészeti teljesítmény, közösségi munka). Ezzel a jelentkezők számára is világossá vált, hogy mihez csatlakoznak. A felvételi írásbeli beadványból és kétszintű szóbeli részből áll, szakmai meghallgatás a védnökök előtt, közösségi meghallgatás a Kollégiumi Bizottság és a tagok előtt. A felvételi felhívás a korábbiaknál szélesebb körű meghirdetése (plakátok, honlapok, email-listák) eredményeként könnyebben találnak hozzánk a tehetségek.

A nagy hagyománnyal rendelkező Eötvös-esték mellett a Kollégium kulturális életének új formái jelentek meg, zenei estek, borkóstolók, sakk-kör, diákszínpad, Eötvös Újság, filmklub, belső Eötvös-esték. Emellett több külső rendezvény talált otthonra a Kollégiumban, pl. a Közéleti Kávéház, Fizikus Teaház, jógatanfolyam.

A közösség egymásra találását segítették a hagyományos rendezvények (Mikulás, farsang, évnyitó és évzáró buli), a focicsapat, a csocsóasztal.

A Kollégium szakmai életében a korábban adhoc működő műhelyek stabilizálódtak, amit a bentalkó tagok mellett a bejáró tagság intézményének felélesztése segített. A műhelyek célja az egyetemi oktatás kiegészítése, elmélyítése, a műhelytagok által felkért oktatók által. A műhelykurzusok bekerültek az egyetemi curriculumba és kreditrendszerbe integrálták. Pályázati forrásból kialakítottunk egy korszerű oktatástechnikával felszerelt műhelyteremet. Jelenleg a következő műhelyek működnek a Kollégium falai közt: Quadrivium Műhely, Biológia Műhely, Matematika Műhely, Kémia Műhely, Informatika Műhely, Egészségügyi Műhely, Történeti kriminológia Műhely.

A könyvtári könyveket a kollégisták segítségével katalogizáltuk, így az Egyetemi Könyvtár (JATIK) rendszerén keresztül kereshetővé váltak könyveink. A kölcsönzésre vonalkódos rendszert akítottunk ki. Tovább folytatódtak a belső nyelvtanfolyamok.

2007-ben új és igényes honlapot készítettek a tagok, amely az egyik fő kommunikációs csatornává vált.

Kapcsolatainak erősítésére a Kollégium együttműködési megállapodást írt alá a SZTE Sófi József Alapítvánnyal valamint az ELTE Eötvös József Collégiumával. A Kollégium és a SZTE nívós utánpótlásának biztosítása érdekében a Kollégium koordinálásával elindult a Szegedi Tehetség- HÍD Program, amely az ország kiemelkedő végzős középiskolásait ösztöndíjakkal, mentori és szakkollégiumi külsős és belsős tagsággal támogatja.

A diákvezetőség (5 diákbizottsági tag és három szenior) nagy lendülettel végezte munkáját. Munkamódszere a dolgok összefogása, a jó példával elöljárás volt; a hajdani Ecole Normale Superieur alapelveihez nyúlt vissza: kiválóság, optimális infrastruktúra, belső ösztöndíjak, szakmai képzés, kulturális élet, közösségi élet.

A sokrétű tájékoztatás és a nyilvánosság különféle formáit alakítottuk ki: heti email a lakók fele, plakátok, honlap, iwiw, facebook, régi tagok adatbázisa, kollégiumok közötti email-kommunikáció, szabályzatok, szakkollégiumi levelezőlistán való részvétel.

Jelenleg az aktív tagság nagy lendülettel dolgozik külkapcsolatainak erősítésén, arculatának formálásán (új honlap, mappaterv), műhelyei felvirágoztatásán, és törekszik arra, hogy méltó módon ünnepelhesse Kollégiumának 80 éves születésnapját.