Eötvös Loránd (1848-1919)

1848. július 27-én született, báró Eötvös József és Eötvös Józsefné Rosty Ágnes fiaként. 1860-ban beiratkozott a budapesti Piarista Gimnáziumba, de már előtte is színvonalas oktatásban részesült az atyai ház falai között.

Kevesen tudják, hogy mindig is érdeklődéssel fordult az irodalom felé, az iskolai önképzőkör tagja volt, sőt ifjúkorában maga is próbálkozott versírással, mintegy hetven költeménye maradt ránk. Érettségi után azonban más tudományterülettel kezdett el foglalkozni, beiratkozott a jogi fakultásra. Harmadik, és egyben legnagyobb szenvedélye – a természettudományok – felé 1865 nyarától fordult; ettől kezdődően magánúton matematikát, ásvány- és kőzettant, kémiát tanult, s egy évig párhuzamosan végezte a kétirányú képzést.

1867-ben beiratkozott a heidelbergi egyetemre, ahol kiváló professzorok előadásait hallgathatta, s az ottani egyetem mindvégig ideálképként állt előtte, amelyet a hazai oktatásban óhajtott megvalósítani. Heidelbergben summa cum laude fokozattal végzett, de ezenkívül több egyetemre (berlini, göttingeni, lipcsei) is ellátogatott, hogy bővítse ismereteit.

1871-ben kérelmezte egyetemi magántanári kinevezését a budapesti egyetemen. A bizottság elfogadta kérelmét, s Eötvös elkezdte megtartani első, fényelméletről szóló előadásait. 1872-ben rendes tanári kinevezést kapott, amelyről Toldy Ferenc rektor értesítette, s feljogosították arra, hogy az elméleti természettudomány mellett a kísérleti fizika tárgyköréből is tarthasson előadásokat.

1876-ban feleségül vette Horváth Gizellát. A házasságból három kislány született: Jolán (fiatalon meghal), Rolanda és Ilona.

Báró Eötvös Loránd intenzíven részt vett a tudományos és a kulturális közéletben is. 1873-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1883-tól rendes tagja, 1889-től elnöke volt. 1881-ben a francia kormány Becsületrenddel tüntette ki. Az egyetem rektora (1891-92), a középiskolai tanárképző intézet igazgatója (1896) volt. 1885-ben megalapította a Matematikai és Physikai Társulatot, amely később egyesületté alakult, és első rendes tagjául Jedlik Ányost választotta meg.

1894-ben vallás- és közoktatásügyi miniszterré választották, a tisztséget hét hónapig töltötte be. Ebben az évben volt Jókai Mór ötvenéves írói jubileumának ünnepe, ahol az új kultuszminiszter mondta az ünnepi beszédet.

1905-ben lemondott akadémiai elnökségéről, de az egyetemi tudományos tevékenységet haláláig folytatta. Többször felterjesztették Nobel-díjra.

1919. április 8- án ért véget élete. Einstein így emlékezik meg róla: „A fizikának egy fejedelme halt meg.”1

Tudományos munkássága

Munkásságának első felében a kapillaritással, a folyadékok felületi feszültségével foglalkozott, 1888-tól pedig megkezdte élete fő munkájának tekinthető gravitációs méréseit. További kísérletek: test tömegének meghatározása (a mérleg érzékenysége, tárával való mérés); Hooke-féle törvény kísérleti igazolása; felületi feszültséggel működtetett motor; a kontinuitási egyenlet igazolása; a fagyást kísérő melegedés kimutatása; a földmágnesség influáló hatásának kimutatása; önszabályozó ívlámpa; rezonancia kimutatása különböző hosszúságú ingákkal.

Oktatatói munkássága

„Atyám, szerzöje földi életemnek!
Te énnekem elmét és észt adál.
Föláldozom ezt kedves nemzetemnek,
Használja, hogyha méltónak talál,
Segítem öt a békében, csatában!”

(Eötvös Loránd: „Atyámhoz”)

 

Eötvös Loránd szemei előtt édesapja, Eötvös József író példája lebegett, aki Magyarország kiváló kultuszminisztere, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság elnöke volt. Az ő törekvéseit folytatva kívánta a hazai tudományos élet ügyét szolgálni, továbbgondolva apja eredményeit. Eötvös József 1868-as népoktatási törvénye az elemi oktatást szabályozta, fia pedig a felsőbb szintű oktatást reformján dolgozott.

Eötvös Loránd úgy vélte, hogy a jó iskola két létfontosságú tényezője a jó tanár és a jó rendszer. Ő maga az elsőt kiemelten fontosnak tartotta, hiszen a tanári lelkesedés képes megeleveníteni a szakkönyvek betűit, s ezzel a hallgatók érdeklődését a tudomány felé fordítani, önálló gondolkodásra nevelni, amit az egyetem fő feladatának tart. Eötvös így írt egy helyen pályaválasztásáról: „Lelkesedéssel választottam ez életpályát, mert meggyőződésem volt, hogy nincsen olyan állás, melyben hazám javáért többet tehetnék…” 2

Trefort Ágostonhoz írott nyílt levelében több ízben is rámutatott az egyetemi oktatás hiányosságaira. Úgy vélte, hogy a középiskola nem mindig ad megfelelő alapokat az egyetemi oktatáshoz, ezért többször is szóvá tette a középiskolai színvonal emelésének szükségességét, a vidék számára mintaadó középiskolák létrehozását. A középiskolai oktatáson belül is fontosnak gondolta az egyes szaktudományokra való specializálódást. Nevéhez fűződik a középiskolák matematika-versenyére alapított díj létrehozása.

Az egyetemi oktatásban kiemelte az elméleti és gyakorlati oktatás együttes fontosságát; az egyetem fizikai intézetében saját találmányaival szemléltetve vezette be a kísérleti tanítás módszerét.

1875-ben pályázatot adott be egy létesítendő tudományos szakkollégium létrehozására, ami húsz évvel később meg is valósult, Semsey Andor anyagi támogatásával. A hivatalos ünnepségre 1911. október 20-án került sor.

Eötvös Loránd a tehetséges tanárjelöltek tudományos elmélyülésének elősegítésére az angol seniori rendszer, valamint a párizsi École Normale Supérieure mintájára képzelte el a kollégiumot. Az általa megálmodott kollégium gazdag könyvtárat és nyelvtanulási lehetőséget is biztosított a hallgatók számára, valamint céljául tűzte ki a lakók egyetemi képzésének kiegészítését, szaktanárok vezetésével. Az Eötvös-kollégium három ún. senior számára lehetővé tette a tudományos munka folytatását a diploma megszerzése után, emellett feladatuk volt a kollégium összefogása. Az Eötvös Loránd által létrehozott kollégium eleinte harminc, majd hatvan kiváló képességű hallgatót fogadott falai közé; többek között Eötvös-kollégista volt Horváth János, Kodály Zoltán, Szekfű Gyula, Keresztury Dezső, Kosáry Domokos.

A szegedi Eötvös Kollégiumot két budapesti Eötvös-kollégista, dr. Bay Zoltán és dr. Náray Szabó István, hozta létre, ezzel emléket állítva immár a kollégium nevében a „fiúnak” is.

1 Buday Tibor – Budayné Mosonyi Klára: „A fizika fejedelme”, Magveto, Bp., 41.o.

2 Eötvös Loránd: Néhány szó az egyetemi tanítás kérdéséhez, Nyílt levél Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszterhez, in: Eötvös Loránd tudományos és művelődéspolitikai írásaiból, vál., bev., jegyz.: Bodó Barna, Kriterion Könyvkiadó, Bp., 1980., 171.