Áltudományos termékek börzéje – Hogyan ismerjük fel, hogy kilóg a lóláb?

Az előadás elsődleges célja, hogy néhány praktikus tanáccsal próbálja meg ellátni a jelenlévő hallgatókat azzal kapcsolatban: hogyan lehet napjaink áltudományos termékdömpingjében eligazodni. Mit kérdezzünk és hogyan? Mire figyeljünk? Mikor kezdjünk el gyanakodni? Miről ismerszik meg, hogy már megint át akartak vágni, hogy valami svindlit akarnak ránk sózni?

De nemcsak az „immunrendszer erősítése” a célom, hanem az is, hogy olyan támogatókat szerezzek a szkeptikus mozgalomnak, akik részt tudnak vállalni a tudomány kérdéseiben kevésbé járatosak, a laikusok felvilágosításában, meggyőzésében. Egyúttal népszerűsíteni szeretném azt a gondolatot, hogy a tudományos ismeretterjesztésre egyre nehezebben érthető és értelmezhető világunkban minden eddiginél nagyobb szükség és igény jelenik meg. És arra is, hogy a természettudományos alapismereteket (kis túlzással) a modern ember egyik fontos önvédelmi eszközének kell tekinteni, így az ismeretek hiánya (vagy ami rosszabb, illúziója) okozta veszélyekre is fel kell hívni a figyelmet.

2009-ben már volt szerencsém a mostanihoz igencsak közel álló témakörben egy Szabadegyetemi előadást tartani, „Az alternatív tudományok „Kész átverés show”-ja” volt a címe. Abban az előadásban néhány, a tudomány fő sodorvonalába (hogy is mondjam) nem igazán illeszkedő terméket, szerkezetet és gyógyhatású szert vettem górcső alá, és elsősorban azt firtattam, hogy a forgalmazók állításai összhangba hozhatóak-e a természettudományos ismereteink jelenlegi állásával. Persze, a bemutatott példák döntő többségénél végül is kiderült, hogy svindliről van szó. Vagyis kilógott a lóláb… A „Kész átverés show” előadást mostanáig közel húsz alkalommal volt alkalmam elmondani a legkülönbözőbb összetételű közönség előtt, sőt nemrég még a Youtube-ra is felkerült. A fogadtatás mindig fekete-fehér volt: hallgatóim vagy teljesen elfogadták, vagy vérig sértődtek attól, amiket meséltem. (Érdemes elolvasni a Youtube videóhoz fűzött kommenteket, például.)

Hamar rá kellett jönnöm, hogy egy ilyen jellegű előadás az áltudományos kütyük és ketyerék hívői és haszonélvezői számára provokáció jellegű, kifejezetten felbőszíti őket. Számukra az észérvek szinte hatástalanok. Ugyanakkor a „szkeptikusokat” szükségtelen győzködni. Ebből adódóan a „célközönség” a még el nem kötelezettek (elsősorban a kurzust látogató leendő értelmiségiek), és rajtuk keresztül a gyanútlan és ezért gyakran és könnyen „megvezethető” laikusok. Ha ennek eredményeként csak egy kisnyugdíjast sikerül eltéríteni attól, hogy megvegyen több százezer forintért egy teljesen hatástalan „csodaműszert”, már nem volt az előadás hiábavaló.